hetedik nap

Ismét itt. Lassan már napi rutinná válik, hogy írok. Lehet, hogy szinte senki sem olvassa, de mégis valahogy megnyugtat, hogy kiírhatom magamból. Hmm, mivel is kellene folytatni? Azt hiszem, hogy felállítok egy elképzelt helyzetet, egy példát, amin keresztül még világosabbá válik a rendszerünk groteszksége.

Néhány bevezető alapgondolattal kezdeném. Ugye azt tudja mindenki, hogy a világunk technológiája fejlődik, egyre kevesebb emberi munkára van szükségünk. Az automatizálás egyre nagyobb méreteket ölt. Egyre kisebb szerepe van az embernek egy - egy termék előállításában. Tegyük fel a kérdést: Jó dolog ez? Két fő megközelítési mód van.

1. Igen, ez jó dolog. Az automatizálás felszabadítja az embereket a robotmunkától. Ez a dolgozónak jó.

2. Nem, ez nem jó dolog. Az emberek elveszítik a munkahelyeket. Ez nem jó a dolgozónak, de a gyárak tulajdonosainak mégrosszabb. (hogy miért rossz a tulajdonosoknak is, részletezni fogom a későbbiekben)

Az emberek nagytöbbsége megáll ennél a 2 lehetőségnél és a gondolatot nem fűzi tovább, pedig nyilvánvalóan nem lehet egy bizonyos dolog egyszerre alapvetően jó és alapvetően rossz is.

Nos akkor vegyünk egy példát. Tegyük fel én egy multimilliárdos vagyok. Jó vicc mi?... na mindegy, azért tegyük fel. Mint multimilliárdosnak rengeteg cégben van érdekeltségem, vagyonom. Van autógyáram, egy rakat bankrészvényem, van robotmunkában dolgoztató varrodám és nagy szeletet hasítok ki a médiából, illetve a reklámiparból. Támogatója vagyok bizonyos politikai köröknek, a szavamnak feléjük súlya is van. Az hogy a cégek helyileg hol helyezkednek el - melyik országban - az a példa és az okfejtés szempontjából teljesen lényegtelen.

Tekintsük most a varrodámat. Robotmunkában dolgoztatok. Több száz varrónő görnyed a gépek fölött. Mit is gyártok? Mondjuk pólókat. Pólókat, amiket később eladok másoknak. Eladok belőle azoknak is, akik az autógyáramban dolgoznak. Valamint eladok azoknak a varrónőknek autókat, amik a másik cégemben, az autógyárban gördölnek le a szalagról. Természetesen a varrónő képtelen egyben kifizetni egy autót. Így rögtön a bank kerül képbe. Kölcsön formájában "segít" hozzájutni az autóhoz. Milyen pénzt használ erre a bank? Vélhetően azt a pénzt, amit én magam, mint soksok pénzzel rendelkező ember a bankba betétként beraktam. Honnan is van nekem ez a pénz? Egyértelmű ugye? Azok a dolgozók termelték ki nekem, akik autókat gyártanak illetve pólókat varrnak. Rögtön megüti a szemét szerintem sokunknak, hogy lényegében a varrónő a saját maga által megtermelt pénzt, kapja kölcsönbe, hogy megvehesse az autót. Utána ezt a pénzt a fizetéséből a varrónőnek kamatostul kell visszafizetnie. Még szembeötlőbb és groteszkebb a dolog, ha egy olyan munkás folyamodik a banki kölcsönhöz, hogy autót vehessen belőle, aki az autógyárban dolgozik. Márpedig ez sok esetben így van. Ez eddig önmagában már megdöbbentő, felháborító, de folytassuk tovább.

Automatizálás.

Mindkét termelő cégemnél, a varrodában, illetve az autógyáramban is bizonyos munkafolyamatok ugye automatizáltak. Nézzünk meg egy-egy tisztán érthető példát mindkét helyről. Az autógyáramban a karosszériaelemek hegesztését, préselését gépek végzik, ellenben vannak olyan folyamatok, amelyeket emberek végeznek. Kisebb szerelőmunkák, minőségellenőrzés stb. A varrodámban automatizálva van az, hogy a tű ami a varrást végzi, az nem emberi kéz által "meghajtott", hanem egy elektromos motor munkájából kifolyólag járkál fel-alá. Tisztán látszik az automatizálás mindkét helyen. A különbség csak az automatizálás fokában rejlik. Az, hogy mindkét helyen szükséges az emberi munka, az is egyértelmű ugye? Természetesen. Csak itt a bökkenő! Az emberi munka szükségessége nem abból fakad, hogy az általuk végzett munkafolyamatokat nem lehetne kiváltani újabb automatákkal. Ez hatalmas tévedés!

Gondolkodjuk most az én fejemmel. Emlékezzünk, multimilliárdos vagyok, a cégek tulajdonosa és olyan ember aki érdekelt a bankoknál, reklámiparban stb.

Tudomásomra jut, hogy létezik olyan automata, amivel lecsökkenthetném a póló előállításához szükséges létszámot teszemfel 100-ról 95-re. Valamint az egy pólóra eső előállítási költség is csökkenne mondjuk 10%-al. Mit tennék? Nyilvánvalóan megvásárolnám az automatát, ezzel nyereségesebbé tenném a céget. Ugye ez természetes. Minél nyereségesebb a cégem, annál jobb nekem.

Tudomásomra jut ellenben, hogy létezik egy olyan automata, ami a munkát annyira automatizálná, hogy a 100 varrónőből 95-öt elküldhetnék. Megvásárolnám-e ezt az automatát? Nem feltétlenül biztos, sőt valószínűleg nem. Miért? Azért, mert ha azokat az embereket elküldöm, akik megvásárolják az autóimat, tehát megfosztom őket a fizetésüktől, miből fognak ők autókat venni? Miből fizetik a banki kölcsönöket? Miből él meg a bank, amiben érdekeltségem van?

A példából látszik, hogy én, mint multimilliárdos átlátom tisztán, hogy nekem jól felfogott érdekem, hogy az automatizálást tudatosan gátoljam egy bizonyos szint után, mert az káros rám nézve. Ha egy bizonyos szint alá csökken a varrónőim száma, akkor képtelenek lesznek a fizetésükből "eltartani" a bankot amely abból él, hogy kölcsönöket ad nekik. Ki vásárolja meg az autóimat, ha szinte minden embert elküldök? A dolgozóim egyben a vásárlóim zömét is kiteszik. Nem vagyok olyan hülye, hogy a saját piacomat, a saját rendszeremet, ami olyan jól jövedelmező számomra, tudatosan romboljam és egy olyan szint alá vigyem, amely már önmagát fenntartani sem képes.

Nagyon egyszerűen fogalmazva: Ha az automatizálás túllép egy szintet, akkor kevés lesz az olyan ember, aki meg tudja vásárolni az autóimat és a varrodában gyártott pólókat. Túl kevés lesz az az ember, aki kölcsönt vesz fel. A bank sem hülye, csak annak ad, akiről tudja, hogy kamatostul visszafizeti, mert van jövedelme, valamint fedezet is van a tulajdonában. Tehát ez a dolog - az automatizálás maximalizálása - nekem, mint multimilliárdosnak, nem jó, sőt bizonyos szint felett káros.

Összefoglalva: A dolgozókra szükség van. De nem amiatt, amit sokan hisznek, hogy a munkát amit végeznek, nem lehetne gazdaságosan automatizálni, vagy épp nem létezik rá automata. Nem! Amiatt van szükség rájuk, mert a pénz körforgásában - aminek a haszna minden körnél nálam, mint multimilliárdosnál csapódik le - a dolgozónak, mint fogyasztónak kulcsszerepe van.

A munkahelyek nagyon nagy részén az emberi jelenlét sokszor teljesen felesleges lenne. A technika már eléggé fejlett ahhoz, hogy akár a munkafolyamatok 90%át is automatizáljuk. Mégis a fenti okok miatt ez nem történhet meg. Vissza van tartva-fogva a technológia. Miért? Azért, hogy ez a zseniálisan felépített ördögi kör fennmaradhasson. A kör, melyből számtalan ember él meg, akiknek a valós munkához közük sincs. A kör, melyből a legkisebb szelet a dolgozónak jut, miközben a többi szereplő egzisztenciáját - jólétét biztosítja. Ez a mókuskerék, amit taposunk naponta és vég nélkül, emiatt lett megácsolva. Fenntartani a pénz örök körforgását. A pénzét, ami lehetővé teszi azt, hogy az autógyári munkás és a varrónő verítéke egy vadonatúj luxusautóra változzék, ami a garázsomban áll.

Megdöbbentő igaz?

Na visszavedlek dolgozóvá és megyek dolgozni. Csak a nap végén utálom feltenni a kérdést, kinek is dolgoztam? Nem tetszik a válasz.