kilencedik nap

A bankok, mint törvényesített tolvajok.

Elkezdtem azon morfondírozni, vajon egy bank tulajdonképpen miből él meg? Rájöttem, a kérdés megválaszolása nehezebb, mint először gondoltam, de azt hiszem megfejtettem. Illetve nem én fejtettem meg. Utánaolvastam-gondoltam a működésüknek…… és amit találtam az megdöbbentő. No, kezdjük!

Válság van. Ugye? Azt mondják. Hogy mitől is van válság pontosan, persze nem tudjuk. Egyszerűen elfogadjuk azt, hogy van. De mégis mitől? Mi a fene az a válság? Kezdjünk el áskálódni, mit is jelent ez a szó? Neked és nekem egyértelműen azt, hogy kevesebb a pénz. De mitől kevesebb? Hová tűnt a pénz? Egyszerűen azért, mert valaki vagy valakik azt mondják, hogy válság van, a pénz nem kezd el felszívódni, ezt beláthatjuk. Mitől van akkor válság és pénzhiány? Kezdjük a boncolgatást egy aprócska példával, amit a korábbiakban már érintettem.

A bankba betét érkezik. A bank kamatot fizet rá. A betétet a bank továbbkölcsönzi magasabb kamatra és ebből él meg. Ugye, így lenne logikus? A probléma ezzel a gondolatmenettel csak annyi, hogy tisztán látszik: A bankban lévő betétek a töredékét sem fedezik azoknak a töménytelen mennyiségű banki hiteleknek, amelyeket kiadnak lakásvásárlásra, autóvásárlásra vagy bármi egyébre. Miért? Azért mert tudjuk, az embereknek nincs pénzük, egyre kevesebben tartanak pénzt a bankban. A tehetős „üzletembereknek” pedig nem cél a bankban tartani a pénzt, hiszen a pénznek forognia kell, hogy fialjon. Az nem jó, ha egy bankszámlán áll.

Mégis, akkor a bank honnan a francból tud ennyi hitelt kiadni? Nagyon egyszerű a válasz, annyira egyszerű és egyben annyira groteszk, hogy első hallásra talán el sem hihető. Honnan ad a bank hitelt, ha nincs betét elégséges? A semmiből! Egyszerűen ráírja a számlánkra a pénzt, majd ez után a nem létező pénz után kamatot szed. A hitelek mögött valós pénzfedezete a banknak nincs. Így pusztán a semmiből előállított pénz - tehát az adósságunk - után kivetett kamatból él meg zsírosan. Amikor az adósságunkat visszafizetjük, mi történik ezzel a pénzzel? A kölcsön alap eltűnik (hiszen sosem létezett), a kamatot pedig a bank lenyeli, a vagyonává válik. Ugye ez nehezen hihető? Csak gondoljunk utána, hogy ez márpedig szükségszerűen így működik, hisz banki betét nagyon kevés akad, hitelekkel meg Dunát lehet rekeszteni.

Tehát egyszerűen fogalmazva: A bank fedezet nélkül, a semmiből ráírja a számlánkra a pénzt. A tartozásunkat behajtja kamatostul. Az alaptőke eltűnik. A kamat megmarad a banknak. Ez már önmagában egy olyan felismerés, hogy az ember zsebében a bicska kinyílik. De ennél sokkal hajmeresztőbb a dolog.

Kis kitérő: Akinek esetleg kétsége lenne afelől, hogy igaz a fenti gondolatmenet, az gondoljon utána: Egy átlagember mennyi betétet tesz be a bankba és mennyi hitelt vesz fel az élete során? Ugye az utóbbi sokkal nagyobb összeg. Tehát a banki betétek sokkal kisebbek, mint a hitelek. Ergo, a hitelek nagyon kis része mögött van valós banki betét fedezetként. Nem kell ehhez közgazdasági diploma, csak csöppnyi utánagondolás.

Folytassuk. Az a pénz, ami sosem létezet mégis mire jó? Nyilván látjuk, autót lehet venni belőle, vagy házat, vagy bármi egyebet. Mégis hogyan? Úgy, hogy az egész világ elfogadja valódinak ezt a levegőből teremtett fizetési eszközt.

A problémák ezzel a következők:

1. Ha mindenki valós pénznek fogadja el ezeket a hiteleket, akkor a bank a kiadott hitelek mennyiségével játszva, mesterségesen pénzhiányt vagy pénzbőséget idézhet elő. Ha több hitelt ad ki, akkor több a pénz a gazdaságban, ha kevesebbet, akkor csökken a pénzmennyiség. Tehát a bankok, mesterségesen tudnak pénzhiányt, ebből kifolyólag válságot vagy pénzbőséget, folyományaként fellendülést előidézni. (később kitérek rá, hogy ez nekik miért jó, sőt szükséges!)

2. Ha a hitelek mögött nincs fedezet - valós pénz -, akkor a kamat valójában nem is kamat, hanem egy olyan sarc, amit a bank kényére-kedvére állapít meg. A bank nem segítséget nyújt azoknak, aki pénz híján vannak, hanem azoknak ad levegőhitelt, akik biztos, hogy vissza is fizetik. Miért? Azért, mert a kiadott hitel a semmiből áll elő, tehát a bank haszna „csak” a kamat. Nyilvánvalóan csak olyanoknak adják a hitelt, akiket ezen a módon lehet még fejni. Márpedig melyik tehenet lehet megfejni? Amelyiknek még van teje. Így rögtön érthetővé válik, hogy a szegény ember miért nem kaphat sohasem hitelt. Azért nem kap, mert már nincs miből fejni.

Ma az a torz kép él mindenki fejében, hogy a bank a pénzt befekteti. Csak oda ad pénzt, ahol meg is térül. De a fentieket figyelembe véve láthatjuk, ez bődületes marhaság. A bank sosem ad pénzt. A semmit adja ki kölcsönként. Gondoljunk csak bele bátran. A bank levegőből előállított pénzt ad és a házunk rá a fedezet. Ha vállalkozásunk van, akkor a vállalkozásunk a fedezet.

A gazdasági fellendülések és válságok a bankok szemszögéből.

A bank amely uralja az országban lévő pénz mennyiségét tegyük fel úgy dönt, hogy elkezd hiteleket folyósítani alacsony kamatra. Nekik ez így is kifizetődő. Mi történik? Egyértelmű. A megnövekedett pénzmennyiség és a kismértékű kamatok hatására, az ország vállalkozásai, cégei elkezdenek fejleszteni, majd később ezekből a fejlesztésekből profitálni. A vállalásokban a fizetési határidők nyúlnak, a cégek engedékenyebbek lesznek. Létrejön a körbetartozás, ami - akkor és ott - nem jelent gondot, hiszen: Úgy van vele minden szereplő, hogy stabilak a cégek, az adósságok ki lesznek fizetve. A stabilitás fokozódik, ami újabb kölcsönök felvételére serkent. Minél több pénz van fejlesztésre, annál hamarabb lesz „kész” a fejlesztés. Ennélfogva hamarabb termel profitot. Egy stabilan működő cég bátran vesz fel hitelt, hiszen könnyen vissza tudja fizetni. Sőt a pénz révén, amit a hitel biztosít, nemhogy a hitel kamatait tudja fizetni, de magasabb profitot érhet el jóval, mint a hitel nélkül. De itt jön a bökkenő. Ki is az aki nagyot kaszál mindezen? A bank. De ez csak látszólagos haszon, hiszen csak pénzben jelentkezik. A pénz, mint olyan pedig tudjuk, hogy nem ehető. Valós vagyont nem jelent. Valós vagyon például egy ingatlan, vagy egy földterület, de semmiképpen sem egy olyan fizetőeszköz, aminek értéke összevissza mászkál. Ekkor jön a zseniális fordulat!

Emlékezzünk arra, hogy a bank befolyásolja a pénz mennyiségét, valamint arra, hogy a hitelek mögött nincs valós fedezet.

Mit tesz egy ilyen gazdasági fellendüléskor a bank? Egyszerűen valamilyen okra (ez az ok általában mindig valami értelmetlen közgazdasági maszlag) hivatkozva elkezdi a kihelyezett pénzeket visszahívni. Befagyasztja a hitelek kihelyezését. A kintlévőségeinek kamatát megemeli. Mi történik ekkor? A gazdaságban áramló pénz mennyisége csökken. Nincs hitel. Egyre nehezebb a fejlesztések finanszírozása. A hirtelen beállt pénzszűke és az, hogy nincsenek újabb hitelek, megszorításra kényszerítenek mindenkit. Körbetartozások vannak, emlékezzünk! Mindenki visszahívja a kintlévőségeit és megszorításokat léptet érvénybe. Van, ahol a megszorítások ellenére is elfogy a pénz. Mi történik ekkor? Ha cégekről beszélünk, akkor valószínű embereket küldenek el. Eladják a nélkülözhető erőforrásokat, de még így is: a nyereségük csökkenőben, vagy akár veszteségessé válik működésük. A részvényárak esnek. Elkezdődik az összeomlás. A cégek könnyen fizetésképtelen helyzetbe kerülnek. A magánemberek szintúgy. Pánikhelyzet alakul ki. Akinek sok adóssága van, az nem tudja visszafizetni. Mit eredményez mindez? Egyrészt azt, hogy a részvények piacán (ami annyira nonszensz, hogy külön cikket érdemel majd) a korábbihoz képest fillérekért lehet vásárolni kényére-kedvére annak, akinek pénze van („válság” esetén a bankokon kívül senkinek sincs), másrészt az adósságok ellenértékét, a hitelek fedezetét (pl. ingatlanok tulajdonjogát) a bank kaparintja meg.

A hitelek felvételéhez fedezet kell. Ezeket a fedezeteket elveszítik az emberek-cégek a fizetésképtelenség miatt, így a bank tulajdonába kerülnek. A részvények árfolyama-, ezzel együtt a cégek értéke esik. Hihetetlen vagyonok cserélhetnek gazdát ezekben az időkben. Mert válság ide – válság oda. A vagyonok nem szívódnak fel, csak gazdát cserélnek. Legtöbbször egy bank, vagy magas banki érdekeltségű cég lesz az új gazdájuk, olyan valaki akinek a válság ellenére van pénze a vásárlásra. Nos, így néz ki az az „üzleti ciklikusság”, amire a közgazdászok a fejlődés természetes velejárójaként tekintenek, illetve velünk is ezt igyekeznek elhitetni. Egy válság akkor lesz valós válsággá, ha az ország minden egyes emberét érinti. De mint látjuk, ezek a mai „válságnak” nevezett folyamatok nem érintik a bankokat. Sőt, számukra kifejezetten nyereséges dolog ez, hiszen a válság hatására hatalmas vagyonok kerülnek a kezükbe, pusztán azért, mert a kölcsönt felvevő képtelen azt visszafizetni. Vegyük észre, egy ilyen válság során csak 1 szereplő van, aki nem veszíthet semmit, csak nyerhet: a bank.

Apró, halk megjegyzés: Ha egy válság nyereséges bizonyos csoportoknak, akkor vajon nem arról van szó, hogy a válság szót arra használják, hogy elfedjék: az ország egy újabb nagy szelete került a bankok, illetve a felső elit birtokába?

Hatalmas játék ez a fejünk fölött, de téged megkérdezett valaki, hogy akarsz játszani? Mert engem nem.