negyedik nap

A motiváció.

Az előző témákhoz szorosan kapcsolódik a kérdés, amit boncolni szeretnék így 3 sör után. A kérdés pedig: Mi motiválja a politikusokat arra, hogy politikusokká legyenek?

Ideális esetben arról lenne szó ugye, hogy politikussá az válik, aki valósan tenni akar a közjóért. Tudjuk, hogy ez nem működik. Ha így működne, akkor nem lenne mentelmi jog, nem lenne fizetésemelés a parlamentben és természetesen nem lennének olyan hibás törvények, amiket az alkotmánybíróság "megvétóz". Ha a politikus akarna valóban tenni a közjóért, akkor tudná azt, hogy a mentelmi jog a közjót nem szolgálja. Tudná azt, hogy az ő fizetésének emelése a közjót nem szolgálja. Valamint pofája sem lenne, olyan hülyén odamenni politikusnak, hogy még egy olyan törvényt sem tud hozni, ami egyezne az alkotmányban leírtakkal. Ez utóbbi a szakmai hozzánemértés csúcsa. (nem mintha az alkotmány valami hibátlan dolog lenne, de az a téma egy külön cikket igényel)

Tehát a politikus nyilván nem a közjó miatt lesz politikussá. Miért lesz azzá? Azt hiszem a választ mindannyan tudjuk. A saját érdekében. Jelenleg az a "trend", hogy nem azért van a kampány, hogy a szavazó tájékoztatva legyen arról, hogy mik a reális lehetőségek a jelen helyzet megoldására, jobbá tételére, hanem vakítás arról, hogy az adott X melyik rublikába is kerüljön. Mely emberek üljenek azokon a bizonyos székeken. A két dolog között pedig óriási szakadék tátong! Nem megoldásokra szavazunk, hanem pártokra, akik ilyen-olyan ígéretekkel próbálják fenntartani a ténylegesen változtatni akarók látszatát. De egy olyan rendszerben, ami alapjaiban véve hibásan működik - ellenőrízhetetlen döntéshozatali folyamattal, olyan döntéshozókkal, akik felelősségre nem vonhatók, sőt mentelmi joguk van - ez mindörökké szükségszerű folyamat lesz. Nyilvánvalóan a cél a székhezjutás, nem pedig a közjó érdekében való cselekvés.

Persze erre mondhatjuk azt, hogy: "Csak az cselekedhet a közjó érdekében, aki székhez jutott!" Nyilván, jogos meglátás. De talán, ha az a szék, nem lenne olyan kényelmes, jól jövedelmező és támadhatatlan, hanem komoly munkával és felelősséggel társulna, akkor vajon nem eredményezné azt, hogy sokkal kevesebb ingyenélő vágyakozzon arra?

Most csak ilyen rövidre futotta. Így nem is köszönök el elkeseredetten, kesereg úgyis eleget a himnusz helyettem.