tizedik nap

A minimálbér.

Újra itt, rég írtam.... sajna melózni kellett sokat, mert akadt némi fizetnivalóm a szokásoson felül. Motivált a pénz... mondhatnánk. Vagy mégsem? A puszta megélhetés? Inkább.

Szóval a minimálbér. Nem is tudom, milyen irányból kellene nekiugrani a témának. Hiszen a pénz annyi mindent irányít közvetetten vagy közvetve körülöttünk. Az élet szinte minden területén központi szerepe van. Ezért hatása van arra is, hogy mennyi legyen a minimálbér. Így a téma boncolgatását kicsit távolabbról kezdem el.

Amikor valós értékekről beszélünk, akkor általában nem a pénzt hozzuk fel elsőként példának, sőt józan ember fel sem hozza. Mi az oka annak, hogy ekkora szerepet kap mégis a pénz? Miért hajszoljuk nap mint nap, ha valós értékként nem tekintünk rá?

Nehéz megfogalmazni ezt, már csak azért is, mert mindegyikünk abban a szellemiségben nevelődött, hogy a pénz fontos. Több cikken keresztül szeretném ezt a témát taglalni, most a minimálbér fogalma felől szeretném megközelíteni.

Nézzük az alapgondolatot az egyén szemszögéből. Vajon motiváló erő a pénz az egyénnek?

Adott két szélsőséges eset:
Elsőként kezdjük egy olyan emberrel, akinek nagyon sok pénze van. Motiváló erő neki a pénz? Ha abból a szemszögből nézzük, hogy a pénz útján teremti meg saját maga számára a jólétet (magas életszínvonal), akkor egyértelműen kimondhatjuk, hogy: igen, a pénz motiváló számára. Azt teszi, amivel pénzhez jut. A cselekedeteinek ez az indítéka.

A másik oldalon nézzünk meg egy olyan embert, akinek kevés a pénze. Az, hogy neki szintén szüksége van a pénzre ahhoz, hogy a saját életszínvonalát fenntartsa, nem kétséges. Motiváló vajon a pénz ennek az embernek? Valószínűleg neki is az. Ő is azt teszi, aminek a folyományaként pénzhez jut. Bejár a munkahelyére, ha kell túlórázik stb.

Tételezzük fel, hogy a példában említett gazdag ember a tulajdonos, a másik ember pedig az alkalmazásában áll.

Mi is a motiváló ok a munkájuk végzésére? Azt mondtuk, hogy a pénz. Tudjuk, hogy a munkáltató célja, hogy a lehető legtöbb elvégzett munkáért a lehető legkevesebbet fizesse ki az alkalmazottnak, hiszen így több marad neki. Valamint azt is tudjuk, hogy a dolgozónak a célja, hogy a lehető legkevesebb munkáért a lehető legnagyobb fizetést kapja. Nem mondom, nagyon ritkán léteznek olyan helyzetek, ahol ez nem így működik, de az manapság már csak a tündérmese kategóriába sorolható. Ebből az alapgondolatból kiindulva látható, hogy sem a munkaadó, sem a munkás nem arra törekszik, hogy adott munka után a fizetés állandó maradjon. Úgymond mindkét fél próbálja a saját érdekei szerint torzítani az elvégzett munka pénzbeli értékét. Ebből egy igen egyszerű következtetést vonhatunk le. Mégpedig azt, hogy az elvégzett munka és annak a pénzbeli értéke nemhogy nem arányos sohasem, de egyik fél sem törekszik arra, hogy azzá váljon, hiszen az érdekük nem ez.

E két személy ellentétében ugye tudjuk, hogy a munkaadó van helyzeti előnyben. Hiszen míg munkaerőből általában túlkínálat van, munkahelyből hiány. Így lényegében a munkaadó határozza meg, hogy 1 munkaóra mennyit is ér. Az esetek többségében a munkaadó annyira leszorítaná a kifizetett bért, hogy az a munkásnak még a megélhetésére sem lenne elég. Többek között ezért találták ki a "minimálbér" fogalmát. Igaz, nálunk a minimálbér nem azt jelenti, amit jelentenie kellene. Véleményem szerint a minimálbér jelentése: A munkáért adandó minimum bér. De manapság tudjuk, hogy ez a fogalom nem ezt jelenti. A minimálbér úgy van megállapítva, hogy arra elég legyen, hogy éhen ne haljon a munkás. Tehát a létminimumot fedezze. Pedig a 2 dolog között óriási szakadék tátong! A minimális életszínvonal tartásához szükséges szintre állt be a munkáért kifizetett minimum bér. Ugye groteszk?

A fenti gondolatokat összegezve: A munkaadó célja, hogy a lehető legkisebb bért fizesse ki, mert a munkaterületek legtöbbjén helyzeti előnyben van: túlkínálat van munkaerőből. Mivel ez azt eredményezi, hogy lehetőség szerint a lehető legtöbb ember fizetése minimálbérig süllyed, így tisztán látható, hogy a minimálbér összegének kitalálóinak az a célja (a honatyáknak), hogy meghatározzák, milyen életszínvonalon éljen a dolgozók többsége. Hiába mondanak mást a politikusok, a minimálbér összegének megállapítása a fentiekből kifolyólag ezt eredményezni.

A témához szorosan kapcsolódik, a "segély" fogalma is. Mi is az a segély? A segély nem más, mint anyagi segítség azoknak, akik valamilyen oknál fogva nem dolgoznak így nincs jövedelmük, mert ugye éhhalálra nem ítélhetünk senkit. Mekkora ennek a segélynek az összege? Általában akkora, hogy egy minimális életszínvonalat fenntarthasson az illető, illetve általában sokszor még arra sem elég. Mindenesetre látható, hogy a minimálbér és a segélyek összege alig tér el egymástól.
Így természetesen egy nem dolgozó, munkanélküli embernek a munkahely egyátalán nem válik kecsegtető céllá. Miért? Azért, mert a létminimumot jelenti a munkahelyek többsége is vagy csak alig valamivel többet.

Megoldás lenne, ha a minimálbért mondjuk a duplájára emelnénk? Abból a szempontból mindenképp jó lenne, hogy a segélyek és a munka közötti picinyke különbség sokkal nagyobbra nőne és ösztönzőleg hatna a jelenlegi nem dolgozókra, hogy megpróbáljanak munkához jutni. A probléma ezzel a dologgal annyi, hogy a minimálbér megemelésétől több munkahely nem teremtődik. Így a munkaerő túlkínálaton mit sem változtat. Sőt bizonyos munkaadókra a minimálbér megemelése olyan terhet ró, hogy kénytelenek bezárni.

Tekintsünk most két különböző munkaadót:

1. munkaadó: olyan üzem tulajdonosa, ahol robotok, automaták sora végzi a munkák zömét, emberi erőre alig van szüksége, alkalmazottja kevés van.

2. munkaadó: olyan üzem tulajdonosa, ahol nincs ilyen infrastruktúra és az emberi erőre nagyobb szükség van. Sok alkalmazottat foglalkoztat.

Emeljük a duplájára a minimálbért és nézzük meg, milyen hatása van ennek az emelésnek a 2 gyártulajdonosra. Az első munkaadót, mivel a profitjának kis hányadát teremti meg az emberi munka, kevéssé érinti, mint a másikat, amelynek több alkalmazottja van. Tehát a minimálbér emelésével főként azokra a munkaadókra rakunk terhet, akik sok alkalmazottat foglalkoztatnak. Így valószínűsíthetően az a tulajdonos rokkan bele ebbe, amelyik több alkalmazottat foglalkoztat. Ergo, a minimálbér emelésével pont azok ellen a munkaadók ellen intézünk támadást, akik a jelenlegi munkahelyek zömét fenntartják. Tegyük fel a kérdést: Jó a minimálbér emelése? Ebből a szempontból nyilvánvalóan nem.

Láthatjuk, hogy a minimálbér emelésének rossz hatásai is vannak. Éppannyira káros az emelése, mint amennyire jótékony. Összevetve mindent, a minimálbér megváltoztatása önnmagában nem eredményez pozitív hatást a dolgozók összességére nézve. Akinek munkája van, az persze jól jár vele, de nő a munkanélküliség is, a fenti okokból következően.

Érdekes megfigyelni másrészt azt is, hogy a politikusok ezeket a nyilvánvaló összefüggéseket nem taglalják, pedig véleményem szerint, ha végiggondolja az ember ezek a dolgok a napnál is világosabbak. Mégis, sok emberben nem tudatosul az, hogy az a politikus, aki a minimálbér emelésével dobálózik, valójában egy rossz megoldást javasol a fő gondokra, mint pl. elszegényedés, nincstelenség, stb. Mert összességében pozitív hatása nincs.

Ezt Te és Én is érezzük a bőrünkön. Hiszen kaptunk mi már minimálbéremelést. Neked jobb lett tőle? Jobban élsz? Mert én nem...