tizenegyedik nap

A munka értéke.

Az előző cikkben írtam minimálbérről. A korábbiakban a pénzről, illetve a mai világban megbúvó, korántsem jó irányba mutató jelenségekről, mint pl.: a fogyasztás ciklikusságának fenntartásáról, a semmilyen hazugságtól vissza nem riadó népbutításról, a technológia szándékos visszafogásáról, banki kizsákmányolásról. Mindezen a dolgok mellé ugyanarra a polcra, de legelső helyre szeretném tenni ezt a cikket. Ez a polc nem tartalmaz mást, mint korunk alapproblémájának tüneteit. Mert ezek a felsorolt dolgok csak tünetek, nem egyebek. A későbbiekben világossá fog válni reményeim szerint az alaprobléma maga is, anélkül, hogy külön cikket kellene róla írni. No, akkor kezdjük!

Azt mindenki tudja, hogy világunkban minden munkakör (hagyományos értelemben vett munkahelyen), pénz által "jutalmazott". Egyszerűen fogalmazva: minden munka után fizetés jár. Tudjuk azt is, hogy az, hogy egy ember mennyit dolgozzon, nagy általánosságban véve heti 5 napban és napi 8 órában van meghatározva. Ettől természetesen lehetnek eltérések, sokféle okból kifolyólag, de ettől most tekintsünk el, mert a következő levezetést nem befolyásolja. Tehát vegyünk alapnak egy általános 5/8-as munkahetet. Tudjuk azt is, hogy nem mindegy, hogy ez alatt a 8 óra alatt milyen munkát végzünk. Több fizetés jár azért, ha teszemfel egy bankban menedzseri posztot töltünk be 8 órában, mintha segédmunkásként maltert tologatunk. Nem mindegy, hogy abban az adott munkaidőben orvosként praktizálunk, vagy épp traktort vezetünk, mert különböző mértékű "jutalom", különböző mértékű fizetések járnak érte.
Ezt ugye minden embernek nyilvánvaló, csak a gond ott kezdődik, hogy szinte minden embernek ez természetes is.

Mivel a különböző foglalkozások között jelentős különbségek vannak anyagi szempotból, így a motiváló ok ezen munkaterületek betöltésére nem az elhivatottság, hanem a pénz lesz. A jobban jövedelmező szakmák felé egyértelműen több ember fog kacsingatni. Vajon mindegyikük olyan valaki lesz, aki elhivatottságot érez az adott szakma iránt vagy a pénz lesz a mozgatórugó? Beláthatjuk, hogy a mai világban, ahol szándékosan versenyre kényszerítik egymással az embereket a megélhetésért a pénz válik mozgatórugóvá. Az ok, hogy valaki pl. tőzsdeügynök legyen nem az, hogy ő arra hivatott vagy úgy érzi arra született, hanem az, hogy pénzt keressen, hiszen az a "szakma" jövedelmezőbb.

Mivel a jól jövedelmező állások betöltése kecsegtető, ez több dolgot is eredményez. Egyrészt az ilyen munkakörök betöltése elé egyre nehezebb feltételeket állítanak: drága iskolák, hosszas tanulmányok. Másrészt, az előzőekből kifolyólag ezeket a szakmákat azoknak teszik elérhetővé, akik egyébként is jó módban élnek. Ezt meg is figyelhetjük magunk körül. Bankár vagy jogász családból ritkán kerül ki kőműves és ez fordítva sem jellemző. Kivételek vannak, de ritkán. Ez egész egyszerűen amiatt van, mert egy jogi vagy közgazdasági iskola drágább és hosszabb időn keresztül tart, mint pl. egy szakmunkás iskolája. Egy szegényebb sorban élő ember ritkán bírja fizetni az egyetemet a gyermekének és ezen vajmi keveset segít egy esetleges tanulmányi ösztöndíj vagy szociális támogatás.

A kör a szakmák megszerzésére így jórészt zárt marad. A suszter marad a kaptafánál. De nem azért, mert csak ahhoz volna tehetsége, hanem mert másra nincs lehetősége, pénze.

Tehát láthatjuk, hogy a munkahelyek jövedelmezőségi szempontból való rétegződése az oktatásba azonnal beleszól. Ez már önnmagában sem tekinthető pozitív dolognak, de van ennek a rétegződésnek egy másik, sokkalta rosszabb vetülete is. Mégpedig az, hogy az egyes szakmákban a posztok, munkakörök betöltésére a legritkább esetben kerül arra valóban alkalmas ember. Ezt a saját bőrünkön tapasztaljuk, ha pl.: orvoshoz megyünk és hálapénzt várnak el tőlünk. Az orvosok jórésze például a hálapénz (viszonylag nagy jövedelem) miatt lesz orvossá, korántsem azért, mert ő segíteni akarna mások baján. De ez a legtöbb jól jövedelmező "munkakörben" így van. Minél többet jövedelmez egy munkakör, annál kevésbé valószínű, hogy egy olyan ember tölti be, aki valóban arra hivatott. Egész egyszerűen azért, mert egyrészt a munkakör betöltéséhez szükséges iskolákat nem tudja mindenki kifizetni, másrészt az ilyen állások betöltése azoktól függ akik már ott vannak. Ők pedig nem szeretik az "idegeneket".

Úgy látom sikerült eléggé belebonyolódnom ebbe az osztálymicsodába..., de azt hiszem szükséges volt, hogy egyértelműen és világosan látható legyen, hogy alapvető probléma a rendszerünkben az, hogy a fizetések főként a betöltött munkakör milyenségétől függenek, nem pedig az adott munkakörben betöltött egyéni teljesítménytől. Egyszerű példa: egy varrónő dupláját is megvarrhatja a normának, de mégsem fog annyit keresni, mint egy orvos vagy mérnök, pedig velük ellentétben a belét is kidolgozza szegény.

Addig amíg a társadalmunk a betöltött munkakörök szerint jutalmaz (egy bankár 8 órája többet ér, mint egy varrónőé) és nem a munkakörön belüli teljesítményt jutalmazza, addig ez a társadalmi rétegződés (elszegényedés, milliomos családok) egy ördögi kör marad, amelyből kiút nincs.

No megyek, még van egy órányi melóm amiért leesik néhányszáz, esteleg akár egyezer forint. Kicsit bosszant, hogy más egy tollvonással milliókat keres. Téged nem?